Kerecsend 650 éves falu, az egri püspökség birtokai közül egyike a legrégebbieknek. Kerecsendet legelőször egy 1337-es tizedjegyzék említi Keresnuch néven, majd 1484-ben a Bakocs-kódex Kelechen néven. Kápolnája kis plébániájával már 1332-ben megvolt. A puszta maga az 1271-ben V. István által kiadott megerősítő adománylevél szerint az egri püspöki birtokhoz tartozott.

A falu 1556-ban teljesen elnéptelenedett, lakosai a törökök elől nyugat felé menekültek. 1619-ben Kerecsend Bethlen Gábor uralma alá került, de nem sokáig. Thököly Imre alatt 28 visszaköltözött jobbágy lakta, de az 1687. évi felszabadító harcok során a település újra elpusztult. A falu romjaira az egri püspökség a 18. század elején urasági majort és fácános kertet létesített. A helyi földesúr 1731-ben német jobbágyokat telepített be, majd később szlávok is kerültek a faluba. 1770-ben Nepomuki Szent János tiszteletére a régi kápolna helyén új templomot építettek. Ebben az évben a jobbágy- és zsellércsaládok száma már 93 volt.


1849 februárjában az északról jövő Görgey, a keletről jövő Klapka és a Szolnokról érkező Dembinszky seregei Kerecsenden és környékén gyülekeztek, hogy február 26-27-én megvívják Windischgratz seregével a kápolnai csatát. A szabadságharc bukása után a falu újból benépesült. 1855-ben lakóinak száma már 1698 fő.

A századfordulón a kerecsendi szegényparasztok nem tudtak haszonbéres földhöz jutni, eladó föld pedig nem volt. Emiatt sokan kivándoroltak Amerikába, az első csoportok 1902-ben indultak el. A századfordulón már üzemelt a korszerű gépi gőztéglagyár elődje, a Majzer- féle kézi téglaverő üzem.
Az I. világháború kitörésekor a felnőtt lakosság nagy részét- fogatokkal együtt - behívták katonának. Sokan odaveszetek, sokan csak 1919-20-ban tértek haza. Az 1925. évi földrengés nagy ijedelmet okozott, de csak néhány vályogház repedt meg. Sokat vártak az 1926. évi 26. tc. alapján végrehajtott földreformtól, amely azonban csak látszólagos volt, így a faluban egyetlen zsellér sem kapott földet. Ezt követően a teljesen reményt vesztettek tömege vándorolt ki Amerikába. 1930-ban 1828 fő lakott 145 házban a településen. A lakosság főfoglalkozása ekkor az őstermelés volt.